Ezzel a sorozattal a társadalom tudatmintájába mélyen beégetett tévhiteket próbálok megcáfolni, vagy legalábbis árnyalni. Tisztában vagyok azzal, hogy ez nehéz feladat lesz, mivel az elmúlt évtizedet érintő jónéhány esemény megítélése mögött nem a tények és észérvek, hanem a tudatosan gerjesztett indulatok állnak. A 2002-es választások vesztesei által beindított és a média által hol tudatosan, hol ostobaságból támogatott tömegmanipuláció olyannyira sikeres volt, hogy jobbról balra mindenütt hatott, idővel a legjózanabbak is a hatása alá kerültek. Ez az egyik fő oka annak, hogy nem csupán a jobboldali sajtóban, hanem a maradék balliberális médiában, illetve a blogszféra fidesszel szemben nem elfogult részében ma is szinte megszokott, hogy a fideszt érő bírálatok mellé egyfajta ellensúlyként szinte törvényszerűen előjön az "elmúlt8évet" katasztrófaként, Gyurcsányt hazugnak, az MSZP-t bűnözőnek beállító vélemények emlegetése, anélkül, hogy ehhez különösebb érvek társulnának. Az agymosás tehát sikeres volt, de talán túlságosan is, és szerintem éppen ezért tart ma ott az ország, ahol tart.

Nem időrendben haladva, az első részben az egyik legtöbb indulatot kiváltó eseménysorozattal, a 2006 őszi zavargásokkal szeretnék foglalkozni. Már az elején le kívánom szögezni, hogy igen, történtek rendőri túlkapások 2006 október 23-án és azt megelőző napokban! De hasonló helyzetekben ilyenekre bárhol a világon sor kerülhet, mint ahogyan a budapestinél sokkalta durvább példák hosszú sorát lehetne itt felsorolni a legfejlettebb nyugati demokráciákból. 2006 óta minimum félévente láthattunk erre példákat a tv-híradókban. De "rendőrterrornak" sehol nem nevezték!

Kezdetben a magyarok reakciója (pártállástól függetlenül) eléggé egyértelmű volt. A tv-székház ostromát a szélsőségeseket leszámítva az egész ország döbbenettel nézte. Talán nem tévedek nagyot, ha a szélsőségeseket és a HírTV akkori közönségét egy kalap alá veszem. (Zárójelek között muszáj megjegyeznem, hogy a hatalom egyik legnagyobb hibájának tartom azt a gyengeséget, aminek köszönhetően a HírTV gyakorlatilag simán megúszhatta azt a gyalázatot amit ott művelt. A demokráciának is vannak határai!)

Az 50. évfordulón történtekkel kapcsolatban egy személyes példát mesélek el, de szerintem ez jól jellemzi a lélektani folyamatokat. Egy fideszességét nyíltan vállaló (az én fidesz-ellenességemmel tisztában lévő) szomszédommal futottam össze 23-án koradélután. Hosszan beszélgettünk a tv-ben közvetített utcai zavargásokról és annak megítélésében teljesen egyetértettünk, mint ahogy korábban a tv-székház esetét is azonosan ítéltük meg. Este 7 körül ismét találkoztunk - ekkor már ismertük az elkötött tankról és a kardlapozó lovasrendőrökről szóló híreket - szomszédom magából kikelve szidta a rendőrséget, hogy már megint ugyanúgy tököl, mint a tv-székháznál. "Nem elég ide egy kis könnygáz, meg gumilövedék, a randalírozó csőcseléket minden eszközzel el kell takarítani, különben szétverik a várost" - mondta. Másnap reggel munkába menet is szót váltottunk, kiderült hogy mindketten végignéztük a hajnalig tartó "műsort" és egyetértettünk abban, hogy a randalírozás gyalázat volt, méltatlan '56 emlékéhez. Ugyanaznap délután 2-kor újra találkoztunk, szomszédom egy baráti társaság előtt éppen azt ecsetelte, hogy micsoda rendőri brutalitás történt, maszkos izraeli kommandósok verték a békés embereket. Odaszóltam neki: "hékás, pár órája még egyetértettünk, most meg mintha nem is ugyanazt a műsort néztük volna?". A válasz: "kaptam egy emailt, amelyből megtudtam, hogy a rendőrök szándékosan tolták rá a randalírozókat a békés tüntetőkre". "És ennek inkább hiszel , mint a saját szemednek?"- kérdeztem. "Á, a tévét nem néztem folyamatosan, ellenben a levél a fidesztől jött és ők tutira tudják!" 

A sztori egyik tanulsága, hogy a vakhit bármikor egy pillanat képes felülírni az értelmet. A másik: nem véletlenül tűntek el a médiából az október 23-i felvételek! Azok a felvételek ugyanis, amelyek akkor az egész világot körbejárták, súlyosan ki tudnák kezdeni a "rendőrterrorról" szóló legendát. Ehelyett azóta is inkább csak azt a tízegynéhány mobiltelefonos felvételt keringtetik, amelyeken valóban durva rendőri beavatkozások láthatók. De most lássuk a tényeket!

Sok újat nem fogok mondani. Van néhány olyan visszatérő elem, amire az elmúlt évben már többször elhangzott a válasz, ám a hatékony (ellen)propagandának köszönhetően mégsem tudatosodott az emberekben. Több kommentelő (és a közvélemény túlnyomó része) a rendőri azonosítók hiányát mintegy annak beismerésének tekinti, hogy a hatalom tudatosan készült valamiféle erőszakra.

Nos, aki látott ilyen jelvényt, az tudja, hogy az alján van egy ötjegyű szám, amelyet másfél méteres távolságból már alig lehet elolvasni, egyébként is eléggé életszerűtlen, hogy tömegoszlatás közben bárki is ennek elolvasásával szeretne foglalkozni. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a közvélekedéssel ellentétben nincs összefüggés a jelvény hiánya és a 2006. október 23-i ünnepség között. A helyzet az, hogy előtte 16 éven keresztül senkit nem zavart, hogy a bevetési ruhán nincsen jelvény. Egyetlen labdarúgó mérkőzés biztosításánál sem volt a rendőrökön jelvény, demonstrációk biztosításán soha nem volt rajtunk jelvény és ez korábban soha nem volt probléma. Mellesleg Európa rendőrségei közül többnél a bevetési öltözeten szintén nem kell jelvényt viselni. Ennek az az oka, hogy a csapaterőben való bevetésnek pont az a lényege, hogy itt a rendőr alapvetően személytelenné válik. Ez így van mindenütt a világon. Itt a rendőr személytelen, mert parancsra cselekszik, nem saját elhatározásából. Tehát az egyéni azonosításnak jóval kisebb a jelentősége. Ha mindezt tekintetbe vesszük, jól látható, hogy a jelvény hiánya - még ha egyébként vitatható is a dolog - szándékosan lett az első pillanattól kezdve hatalmasra fújva.